Monthly Archives: április 2011

Teltház előtt adott nagy sikerű koncertet a Csík zenekar, valamint Ferenczi György és a Rackajam vasárnap este, a Hotel Egerben. A Tavaszi Fesztivál záróakkordjaként megrendezett eseményen a hazai folk sztárjai közös produkciójában a zenészek mellett a magyar népzene, a rhythm and blues, a funky, a rock és a jazz elemei adtak egymásnak randevút.

Immár tizenegyedik alkalommal rendezték meg a Tavaszi Fesztivált március 15. és április 3. között Egerben. Az összművészeti fesztiválon egyaránt helyet kapott a komoly- és könnyű zene, dráma és történelmi játék, énekverseny. Az eseménysorozat zárásaként az utóbbi években szinte minden korosztály körében népszerű Csík zenekart láthatta a közönség, méghozzá a szájharmonikás Ferenczi György bandájával a Rackajammel karöltve, a Hotel Eger Konferencia termében.

A „Népzenétől a rock and roll forradalomig” című előadáson a két zenekar megszámlálhatatlan hangszerrel foglalt helyet a színpadon, miközben a megszámlálhatatlan közönség minden helyet elfoglalt a nézőtéren.

A koncert szellemét a Little Wing, egy Hendrix szám zenei alapja adta meg, amire a Kaszárnya, kaszárnya című népdal hangzott fel Ferencziéktől, mintegy programadóként jelezve a földrészeket, korokat és műfajokat átívelő kulturális hidakat a világ zenéi között. Ez a mottó szépen végig is vonult a koncerten, amelyen mindkét zenekar megcsillogtatta képességeit a saját- és a partner zenei birodalmában is. Hát volt is mit, hiszen tolongtak a virtuózok, egyéniségek a színpadon.

A Rackajam zsákjából a hazai folklór elemei mellett az irodalom darabkái is előkerültek, Ady, Weöres majd Petőfi alakjaiban, a hangszerkavalkádból pedig a nagyon finomra hangolt szólamok a reneszánszkori  hajdútánccal és Ferenczi Gyuri fantasztikus herfliszólóival,. A nagy tetszést aratott „hungarian country”-ban elmosódtak a műfaji határok, a költői gondoltok között nem is érezte az ember hol van.

Mezőségi, majd kuruc kori zenével kezdte kalandozását a Csík zenekar, megadva az alaphangulatot, de a batyuból hamar előkerült a gitár is, s egészen groteszk képbe fordult az este. Annak ellenére, hogy az együttesben egri illetőségű hegedűst tisztelhetünk Szabó Attila személyében, viszonylag ritkán látható kedvelt városunkban a banda.

A Csík zenekar képes volt arra, amire már sokan törekedtek az elmúlt évtizedekben. A hagyomány tiszteletét össze tudta egyeztetni a modernitással a fejlődéssel. Az elfajulásnak az egri koncerten is rockandroll lett a vége, s két zenekar fúziójában Ferenczi is hegedűre kapva, hárman húzták el az ohioi szaporát, a chicagoi csárdást, a kentucky frisset.

A vérforraló muzsika nem a kényelmet szereti, ám a Hotel Eger olyan hely, ahol csak a színpadon tűrik meg a rock and rollt, ami egyébként szétfeszítené kereteket. Az intézményben csak szépen szabad szórakozni, hiszen már álló hely sem nagyon maradt. De ha megfogjuk az ördögöt, az visz magával, nincs mit tenni.

Az akusztikus szívtiprás nótacsokorral folytatódott, ha a lábakat nem is, de a füleket alaposan megdolgozta a kellemes vasárnap este.

Holló Miklós

A kétnapos Ethno Funk Fesztivál legkülönlegesebb előadásán a Nigériából Egerbe látogató Oleku Band és a 15 éves Kerekes Band jubileumi koncertjén tombolt a közönség szombat este a Hotel Egerben.

Néhány órára a Hotel Egerbe költözött Afrika hangulata szombaton. Hat nigériai muzsikus, azaz az Oleku Band csábította táncra a közönséget, az egyébként koncertekre is kiválóan alkalmas konferencia teremben. Igaz a rendezők a hely szellemét tiszteletben tartva ülő koncertre számítottak, ám sok lelkes fiatal engedve a fekete kontinens csábításának, lelkesen átadta magát a lüktető ritmusoknak.

Az afrobeat és highlife stílust képviselő világzenei csapat mélyről jövő örömöt hozott a fesztiválra, melynek közönsége a második napon is nagyra értékelte a különleges muzsikát. Nem lehetett ülve maradni a hangok hallatán, s a felszabadult lelkek megtanulhattak néhány eredeti tánclépést a koncert alatt. Aki esetleg lemaradt a buliról, az meghallgathatja az Oleku Band lemezét a zenei Könyvtárban.

A nigériai zenekar hosszú témákkal, hömpölygő ritmusokkal, jazz-rockos fúvós betétekkel bombázta a füleket. Nem csoda, hogy az idő oly észrevétlenül szaladt el az önfeledt mulatozás közben. A révületből felocsúdva hamarosan már a legújabb lemezére készülő Kerekes Band

másfél évtizedes történetének jubileumi ünnepségébe csöppent a koncertlátogató, melyen hangok és fények orgiája kápráztatta az eleinte itt is ülésre kárhoztatottakat.

A fesztivál zárására időzített koncerten vibráló fények között, színes ködökből bukkant elő a csángó boogie és a névadó ethno funk, ami szintén er5őteljesen megmozgatta végtagokat, már nem csak a színpad mellett.

Az utóbbi évek egyik legsikeresebb hazai világzenei bandájának zenéje lépésről lépésre nyerte el mai formáját, és a jelek szerint nincs megállás, tovább halad az elektronika és a hagyomány mezsgyéjén. A folklór elemei közül nemcsak a hazai ihletésért hajolnak le az egri betyárok, a táguló körben a rock and roll, a blues, a funk és egyre inkább a modern elektronikus irányzatok is teret nyernek mindama kellékkel együtt, ami a stílus jegyet erősíti.

A 15. évfordulón sztárvendégként a funk zene egyik hazai emblematikus figurája, Pély Barna erősítette a csapatot a színpadon.

Az Ethno Funk Fesztivál, még ha egyfajta rétegigénynek tűnhet első nekifutásra, végre hozott egy kis pezsgést a városban. Jó volt látni a Bartakovicsban nyüzsgő, s a Hotel Egerben fesztelenül táncoló fiatalokat. És a fesztelen zenészeket, amint elmerülnek a hangok mámorító tengerében, miközben persze más rendezvények, az Eger Rally mellett könnyűzenei koncertek is zajlottak párhuzamosan. Az sem lenne baj, ha a szervezést egyeztetve nem zsúfolnák egyetlen hétvégére ezeket a bulikat.

Holló Miklós