A Heves Megyei Kormányhivatal Szociális és Gyámhivatala 2011. április 6-án szakmai tanácskozást szervezett a megyében gyermekvédelemmel foglalkozó szakemberek számára.
A Gyermekvédelmi Törvény szerint a gyermekjóléti szolgálatok minden településen jelzőrendszert kötelesek működtetni. A jelzőrendszer tagjai többek között a védőnők, háziorvosok, pedagógusok, óvónők, szociális munkások, a rendőrök és a pártfogók. A tagok kötelessége, hogy írásban jelezzék a gyermekjóléti szolgálat vagy a gyámhatóság felé, ha munkájuk során tapasztalják, hogy a gyermeket a környezete veszélyezteti, így például ha a szülő elhanyagolja, nem gondozza, bántalmazza utódját, vagy a gyermekre járó ellátásokat nem a gyermekre fordítja. Jelezni kell azt is, ha a gyermek a magatartásával saját magát veszélyezteti, példának okáért droghasználó, csavargó, iskolakerülő, vagy deviáns. Egyébként ilyen jelzéssel és kezdeményezéssel bármely állampolgár és a gyermekek érdekeit képviselő társadalmi szervezet is élhet, de nekik ez nem munkaköri kötelességük. Ha a jelzőrendszer tagja a jelzési kötelezettségének nem tesz eleget, a gyámhivatal kötelessége javaslatot tenni az érintett személy fegyelmi felelősségre vonására. A gyermek sérelmére elkövetett bűncselekmény gyanúja esetén a gyámhivatal büntetőeljárást kezdeményez.
A szerdai tanácskozás célja az volt, hogy az egészségügyi, oktatási, rendvédelmi területen dolgozó szakemberek figyelmét ismételten felhívják a jelzések fontosságára, a jelzőrendszeri tagok közötti szakmai párbeszéd folyamatosságára. Az értekezleten ismertettek olyan eseteket, amikor a jelzőrendszeri tagoktól érkezett információk alapján elkezdődött a családgondozás folyamata, segítettek a krízishelyzetben lévő családon, illetve szükség esetén a gyámhatóság úgy tudta megvédeni a gyermek érdekeit, hogy kiemelte a családból és nevelőszülőnél vagy gyermekotthonban helyezte el.
A tanácskozást Horváth László, a Heves Megyei Kormányhivatalt vezető kormánymegbízott nyitotta meg, aki egyebek mellett elmondta: a szándék az, hogy olyan közigazgatás jöjjön létre Magyarországon, amelynek révén az állam kiérdemli a „jó állam” megnevezést. Segíti az embereket, felelősséget vállal értük, a gyermekekre pedig kiemelt figyelmet fordít. Egyetlen élet sem lehet másodlagos, nem lehet hiábavaló. Mára a társadalmat fenntartó helyi közösségek meggyengültek. Az állam nyilvánvalóan nem helyettesítheti a családokat, nem képes a veszélyhelyzetek kialakulását megakadályozni. Ám ha a leromlott immunrendszerű helyi közösség nem segít, az államnak kell közbelépnie, s ehhez feltétlenül szükséges a gondokat észlelő jelzőrendszer. Fontos, hogy annak elemei – amelyek közül immáron több is a kormányhivatalhoz tartozik – jól működjenek. „Az erőszak a gyengék végső menedéke” – idézte Isaac Asimovot a kormánymegbízott, majd hozzáfűzte: az erőszak mindig a probléma része. Azok a bátrak, az erősek, akik az erőszakkal szemben fel mernek lépni.
