Keresés: „só” (676 találat)

Meghalt egy férfi, miután autójával távolsági busszal ütközött Egerszalókon. A kocsi kerekein három különböző abroncsot találtak a rendőrök, ráadásul az egyik 14 évnél régebbi volt, ez okozhatta a balesetet.

Jön a hideg, hétvégén akár havazhat is. Igazán majd csak jövő hét elején, a hajnali órákban hűl le a levegő, de akkor néhol mínusz 10 fokos zimankó is beköszönthet. Csütörtökön napközben még kellemes idő volt, a Balatonnál kacsákat, Szombathelyen a csónakázó tónál pedig hattyúkat etettek az emberek.

Megindult az utolsó nagy roham a tűzijátékokért. Az árusok szerint annak ellenére, hogy tavalyhoz képest drágábbak lettek a tűzijátékok, mégis sokkal többet költenek rá az emberek mint egy évvel ezelőtt.

Az egri érsek gyújtotta meg a negyedik adventi gyertyát a koszorún Egerben. A téren sokan hallgatták, arról beszélt, hogy karácsonykor az Isten ember lesz azért, hogy az ember rádöbbenjen Isteni hivatására. Advent utolsó vasárnapja idén szentestére esik, mégis sokan voltak, akik a nagy készülődés közben is időt szakítottak arra, hogy ott legyenek a közös gyertyagyújtáson.

Tragikus hirtelenséggel, egy autóbaleset következtében elhunyt H. Szabó Sándor, a Média-Hatvan Kft. operatőre és fotósa.

H. Szabó Sándor 22 éven át tudósította a Magyar Távirati Irodát a levegőből, ő volt a világ legtöbbet repült légifotósa. Több nívódíjat és állami elismerést is kapott riporteri munkájáért.

H. Szabó Sándor 64 évet élt.

H. Szabó Sándor 1953-ban született Hatvanban, ahol a sajtóval való kapcsolatát diáktudósítóként kezdte a Heves Megyei Népújságnál. Az érettségi után elvégezte a Práter utcai fotósiskolát, majd a Népújság ösztöndíjasaként az Újságíró-iskola fotóriporteri szakán tett sikeres vizsgát, ahol 1975-84-ig dolgozott. 1985-ben lett az MTI újságíró-fotóriportere. Ő a világ legtöbbet repült légifotósa.

22 év alatt 3501 órát töltött a levegőben – a légirendészet helikopterén – és a magasból tudósította az MTI-t Magyarországról, a különleges eseményekről. Tudósított még Oroszországból, Dániából, Csehországból és Németországból is. Magyarország madártávlatból címmel színes légifotóiból 2000-ben német, magyar és angol nyelven könyv jelent meg. Több Nívódíjat és állami elismerést kapott fotóriporteri munkájáért. A hazai és nemzetközi szakmai fotókiállítások állandó résztvevője volt. Az MTI tele-fotó rendszerén keresztül képei eljutnak és megjelennek az országos, napi, heti és vidéki lapokban valamint az európai és a tengerentúli hírügynökségek kiadásaiban.

H. Szabó Sándor a legnagyobb szakmai elismerésének tekintette, hogy a borsodi árvízről készített képeit amerikai lapok is lehozták. Mottóját így határozta meg egy kiállításán: „Amit én látok, mások is láthassák!” Az MTI 2000-ben könyvet adott ki munkáiból Magyarország madártávlatból címmel. 2012-2014-ig az ORFK munkatársa lett, megalapította és működtette a légifotó-szolgálatot, majd innen vonult nyugdíjba. Az elmúlt egy évben a Média-Hatvan Kft. operatőre és fotósa volt, képeit mindig önzetlenül adta oda a városnak korábban is.

A nyári Hatvan Expo-n nyílt kiállításán a következőket nyilatkozta a Hatvan TV-nek:

„A születés és a halál közötti időszakot szeretném tartalmasan eltölteni azzal, hogy amit én látok, mások is láthassák. Így próbálok örömet szerezni a képeimmel.”

H. Szabó Sándor elismerései: Honvédelemért II. Érdemkeresztkereszt, Határőrség Országos Parancsnokának elismerése, Biztonságos Határokért arany, ezüst, bronz fokozat, BM Miniszteri Nívódíj kétszer, BM Miniszteri Dicsérő Oklevél négyszer, BM Miniszteri Dicséret Emléktárggyal háromszor, Miniszteri Dicséret és emléktárgy 2000 és 2500 repült óra után, ORFK Főkapitányi Dicséret és elismerés ötször, Készenléti Rendőrség Parancsnoki Dicséret háromszor, Polgárvédelemért Emlékérem, Országos Tűzoltó Parancsnoki Dicséret dísztőrrel, Országos Tűzoltó Parancsnoki Dicséret háromszor, Országos Katasztrófavédelmi Főigazgató Nívódíja kétszer, Árvízvédelmi Emlékérem, Hatvan Polgármesterének Díszoklevele, az MTI Vezérigazgatójának Dicsérő Oklevele, Sajtófotó-pályázat első díj háromszor, Sajtófotó-pályázat Közönségdíj.

A cikket írta: hatvanihirlap.hu

Elhunyt H. Szabó Sándor

Tari Ottó

Tragikus hirtelenséggel, autóbaleset következtében elhunyt H. Szabó Sándor fotóriporter. 64 évet élt.

Sanyika, mindig mondtam, hogy azzal a régi, kopott autóddal már ne kelj útra… Csak nevettél, homlokodra toltad a szemüveged, és azt válaszoltad: még mindig elvitt oda, ahová menni szerettél volna.

Sokáig valóban elvitt. Elvitt, hogy megörvendeztess bennünket a fotóiddal, elvitt a helikopterig, hogy a levegőből is láttasd, amit másokkal láttatni szerettél, és igen, elvitt a közúti balesetekhez is, ahol tűzoltók vágták ki a szerencsétlen ismeretlent a karosszériából…

Még nem fogtuk fel itt, a szerkesztőségben. Csak a döbbenet, a zavart értetlenkedés az íróasztaloknál, csak ez jelzi, hogy ismét szegényebb lett a világ. Hogy mennyivel lett szegényebb, az majd ezután hasít a lelkekbe.

Szuszu, mondtam, hogy azzal a régi, kopott autóddal többé már ne kelj útra. De nem így gondoltam.

Tűzoltókocsival, vonattal, de még a vízen is járták a Mikulások az országot. A Siófoki Kórházba az ablakon át, emelőkosárral jutott be a Télapó, a Hortobágyon pedig csónakkal látogatta meg a gyerekeket. Az Állatkertben az állatok kaptak tőle finom csemegét. A sok örömteli találkozás közös jellemzője, hogy gyerek és állat is nagyon örült az ajándékoknak.

Sokkal kevesebb tojást vesznek az emberek, az utóbbi napok brutális drágulása miatt Magyarországon. Már most hatvan forint darabja a jobb minőségű tojásnak, pedig korábban karácsonyra vártak ekkora áremelkedést. A legtöbben most a legolcsóbb tojást keresik, ráadásul karácsonyig jöhet még egy drágulási hullám.

Nagypál Ákos (1974-2017)

A hétvégén rövid, súlyos betegség következtében elhunyt Nagypál Ákos riporter, az egri közélet sokak által ismert és sokak által szeretett szereplője. Barátja és kollégája, Kácsor Zsolt emlékezik meg róla.

Keveseket ismerek, akik nála jobbak, kedvesebbek és igazabbak voltak, de még kevesebbeket, akik ilyen jó, kedves és igaz ember létükre annyi megrendítő csapást kaptak volna a sorstól, mint ő. Nem ezt az életet érdemelte, mondom most, hogy ennek a drága, emberi életnek vége van – pedig mennyire bíztam és hittem benne, hogy egyszer minden jóra fordul. Azt hiszem, velem ellentétben ő már nem bízott és nem hitt, de a mindig készséges és kedves mosolyával elhitette az ellenkezőjét. Olyan önuralommal tűrt, mint kevesek.  Ha megkérdeztem, hogyan érzi magát, a rá jellemző finomsággal elmosolyodott, s azt válaszolta: köszönöm kedves kérdésedet, most már sokkal jobban. Ilyenkor nemigen hittem neki, de azt akartam hinni, hogy hiszek – hiszen nagyon szerettem.

Habár Egerben nőttünk föl mind a ketten, és az édesanyjával, Mikes Márta újságírónővel egy időben ugyanannál a lapnál, a Heves Megyei hírlapnál dolgoztunk, én Ákost nem az egri utcákról ismertem, hanem a tévéből: a kilencenes évek legelején a Most című, fiataloknak szóló műsort vezette, habitusához és képességeihez méltó, igen magas színvonalon. Azt hittem, a fővárosban marad, és ott csinál tévés karriert, de Ákos nem a riporteri pályafutását tartotta szem előtt, hanem a családját. Súlyosan depressziós édesanyjának szüksége volt a fiára, Ákos ezért hazatért Egerbe, és a helyi televízió munkatársa lett. Minden túlzás nélkül állítom, hogy ő volt az egri televízió valaha volt legjobb riportere, kiválóan fölkészült, olvasott és tájékozott szakember.

Aztán jöttek sorra a magánéleti csapások.

Eltemette imádott édesanyját, majd a rajongva szeretett nagymamáját, Csöpikét gondozta és ápolta hosszú éveken át szó szerint az utolsó percig. Jelen volt akkor is, amikor a Budapesten tanárként dolgozó édesapja meghalt: úgy búcsúzott el tőle, hogy órákon át fogta a drága halott kezét és beszélt hozzá, hogy könnyebb legyen az útja odaát – majd két évvel ezelőtt a második apjaként szeretett Puiu bácsit, Friciu Viorelt kellett az utolsó útjára kísérnie.

Az utolsó években hiába kapott oly sok szeretetet a szerelmétől, s hiába szerettük mi, a barátai is, Ákost valamiképpen mindig a magány lengte körbe. Nem tudom megmagyarázni ezt az érzést, hiszen Ákos csak nagyon ritkán panaszkodott. Bíztam benne, egészen mostanáig bíztam és hittem benne, hogy még sokáig köztünk marad.

Most pedig azt akarom elhitetni magammal, hogy ha találkoznánk, szokás szerint megint mosolyogna, s a hogylétét firtató kérdésemre csak annyit mondana: köszönöm, most már sokkal jobban.

Nyugodj békében, drága barátom.

Nagypál Ákost az Egri Városi Televízió saját halottjának tekinti.

Fotó: Kácsor Zsolt

Forrás: Egriszín

Megszületett az ítélet! Összesen 33 év fegyházbüntetésre ítélte a bíróság a gyöngyösi szülőket, akik tavaly halálra éheztették 1,5 éves kislányukat. A gyermek csupán három kilós volt, amikor meghalt. A kislány az éhezés miatt hónapokig szenvedett és iszonyú kínok között halt meg. A szülők csak akkor hívták a mentőket, amikor a gyermekük már halott volt.

Kitiltották a túlcukrozott, magas sótartalmú, tartósítószerezett, a gyerekeknek káros élelmiszereket az iskolai büfékből. Ezt azzal indokolták, hogy így a diákok sokkal egészségtudatosabbak lesznek. Megnéztük, hogy a káros élelmiszerek helyett mit árulnak a büfék.