15-20 fok volt szinte az egész országban. Bár ma munkanap volt, Budapesten rengetegen sétáltak, volt aki kacsát etetett a Feneketlen-tónál. A Balatonnál is rengetegen töltötték a szabadban a napot. Kékestetőn viszont nem örülnek a napsütésnek, mert így elolvad a hó, és nem tudnak síelni. A meteorológus szerint marad a tavaszias meleg, de jövő héten eső, zivatar és erős szél is lehet.
A munka, az evés, az alvás és a párkapcsolat elhanyagolásával is járhat az okos eszközök túlzásba vitt használata. A WHO a videojáték-függőséget már a mentális zavarok közé sorolja, vagyis betegségként tartja számon. Egy szakember azt mondta a Tényeknek, hogy az okos eszközök főleg a kisgyerekek fejlődésének árthatnak, de a felnőtteket is elbutíthatják.
Pultosok, pincérek, légiutas-kísérők, telemarketingesek és telefonos operátorok. Ezek azok a szakmák, amelyekben a leggyakoribb a válás egy amerikai kutatás szerint. Az indok nagyon egyszerű: a pultosoknak és a légiutaskísérőknek csinosnak és mosolygósnak kell lenniük, ráadásul a hosszú műszakok miatt alig vannak otthon, így nagyobb a kísértés azok iránt, akikkel össze vannak zárva.
H. Szabó Sándor 1953-ban született Hatvanban, ahol a sajtóval való kapcsolatát diáktudósítóként kezdte a Heves Megyei Népújságnál. Az érettségi után elvégezte a Práter utcai fotósiskolát, majd a Népújság ösztöndíjasaként az Újságíró-iskola fotóriporteri szakán tett sikeres vizsgát, ahol 1975-84-ig dolgozott. 1985-ben lett az MTI újságíró-fotóriportere. Ő a világ legtöbbet repült légifotósa.
22 év alatt 3501 órát töltött a levegőben – a légirendészet helikopterén – és a magasból tudósította az MTI-t Magyarországról, a különleges eseményekről. Tudósított még Oroszországból, Dániából, Csehországból és Németországból is. Magyarország madártávlatból címmel színes légifotóiból 2000-ben német, magyar és angol nyelven könyv jelent meg. Több Nívódíjat és állami elismerést kapott fotóriporteri munkájáért. A hazai és nemzetközi szakmai fotókiállítások állandó résztvevője volt. Az MTI tele-fotó rendszerén keresztül képei eljutnak és megjelennek az országos, napi, heti és vidéki lapokban valamint az európai és a tengerentúli hírügynökségek kiadásaiban.
H. Szabó Sándor a legnagyobb szakmai elismerésének tekintette, hogy a borsodi árvízről készített képeit amerikai lapok is lehozták. Mottóját így határozta meg egy kiállításán: „Amit én látok, mások is láthassák!” Az MTI 2000-ben könyvet adott ki munkáiból Magyarország madártávlatból címmel. 2012-2014-ig az ORFK munkatársa lett, megalapította és működtette a légifotó-szolgálatot, majd innen vonult nyugdíjba. Az elmúlt egy évben a Média-Hatvan Kft. operatőre és fotósa volt, képeit mindig önzetlenül adta oda a városnak korábban is.
A nyári Hatvan Expo-n nyílt kiállításán a következőket nyilatkozta a Hatvan TV-nek:
„A születés és a halál közötti időszakot szeretném tartalmasan eltölteni azzal, hogy amit én látok, mások is láthassák. Így próbálok örömet szerezni a képeimmel.”Nekünk sok örömet okoztál, köszönjük a pótolhatatlan munkád és az örök kedvességed Szuszu bácsi! (a szerkesztőség)
H. Szabó Sándor elismerései: Honvédelemért II. Érdemkeresztkereszt, Határőrség Országos Parancsnokának elismerése, Biztonságos Határokért arany, ezüst, bronz fokozat, BM Miniszteri Nívódíj kétszer, BM Miniszteri Dicsérő Oklevél négyszer, BM Miniszteri Dicséret Emléktárggyal háromszor, Miniszteri Dicséret és emléktárgy 2000 és 2500 repült óra után, ORFK Főkapitányi Dicséret és elismerés ötször, Készenléti Rendőrség Parancsnoki Dicséret háromszor, Polgárvédelemért Emlékérem, Országos Tűzoltó Parancsnoki Dicséret dísztőrrel, Országos Tűzoltó Parancsnoki Dicséret háromszor, Országos Katasztrófavédelmi Főigazgató Nívódíja kétszer, Árvízvédelmi Emlékérem, Hatvan Polgármesterének Díszoklevele, az MTI Vezérigazgatójának Dicsérő Oklevele, Sajtófotó-pályázat első díj háromszor, Sajtófotó-pályázat Közönségdíj.
A cikket írta: hatvanihirlap.hu
Tari Ottó
Tragikus hirtelenséggel, autóbaleset következtében elhunyt H. Szabó Sándor fotóriporter. 64 évet élt.
Sanyika, mindig mondtam, hogy azzal a régi, kopott autóddal már ne kelj útra… Csak nevettél, homlokodra toltad a szemüveged, és azt válaszoltad: még mindig elvitt oda, ahová menni szerettél volna.
Sokáig valóban elvitt. Elvitt, hogy megörvendeztess bennünket a fotóiddal, elvitt a helikopterig, hogy a levegőből is láttasd, amit másokkal láttatni szerettél, és igen, elvitt a közúti balesetekhez is, ahol tűzoltók vágták ki a szerencsétlen ismeretlent a karosszériából…
Néhány évtizede azt mondtad nekem: örülsz, hogy megismerhettél. Nem tudtad, hogy a képeiden át én már gyerekkoromtól ismertelek: láttam felvételeidet a Népújságban, aztán a távirati irodánál, később pedig – egészen az utolsó pillanatig – munkatársak is lehettünk. És immár mint embert is nagyon megkedveltelek.Még nem fogtuk fel itt, a szerkesztőségben. Csak a döbbenet, a zavart értetlenkedés az íróasztaloknál, csak ez jelzi, hogy ismét szegényebb lett a világ. Hogy mennyivel lett szegényebb, az majd ezután hasít a lelkekbe.
Szuszu, mondtam, hogy azzal a régi, kopott autóddal többé már ne kelj útra. De nem így gondoltam.
Azonnal fel tudnának venni péket, hentest és kőművest is, olyan nagy a munkaerőhiány. A Világgazdaság számításai szerint nagyjából 20 ezer ember hiányzik a feldolgozóiparból. A Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb adatai szerint ebben a szektorban és az építőiparban is nőttek a beruházási számok az idén, egy szakértő szerint a jobb feltételek segíthetik a munkavállalási kedvet.
145 ember, 90 láncfűrész, ötven autó - mentést gyakoroltak a Mátrában a katasztrófavédelem munkatársai. A téli időszakra készültek, amikor a nagy havazás miatt sok fa dől az utakra, járhatatlanná téve azokat. Legutóbb idén tavasszal okozott komoly gondot a havazás a Mátrában. Áprilisban volt, ahol 80-90 centi hó hullott, a kidőlt fák teljesen megbénították a közlekedést, több település napokig el volt zárva a külvilágtól.
Heteket, sőt hónapokat kell várni a szakmunkásokra. Sokan arra panaszkodnak, hogy alig találnak mesterembert. De a vállalkozók is hiányolják a szakembereket. Van olyan cégvezető, akinek szüksége lenne több emberre, de egyszerűen nincs kivel pótolni a hiányt. Ezért 600 millió forint értékű munkát kellett visszamondaniuk.
Saját munkahelyén rabolt, három év nyolc hónap börtönre ítélték azt a nőt, aki 2015-ben játékfegyverrel fosztott ki egy dohányboltot. Épp azt az üzletet, ahol ő maga is eladóként dolgozott.
Nagypál Ákos (1974-2017)
A hétvégén rövid, súlyos betegség következtében elhunyt Nagypál Ákos riporter, az egri közélet sokak által ismert és sokak által szeretett szereplője. Barátja és kollégája, Kácsor Zsolt emlékezik meg róla.
Keveseket ismerek, akik nála jobbak, kedvesebbek és igazabbak voltak, de még kevesebbeket, akik ilyen jó, kedves és igaz ember létükre annyi megrendítő csapást kaptak volna a sorstól, mint ő. Nem ezt az életet érdemelte, mondom most, hogy ennek a drága, emberi életnek vége van – pedig mennyire bíztam és hittem benne, hogy egyszer minden jóra fordul. Azt hiszem, velem ellentétben ő már nem bízott és nem hitt, de a mindig készséges és kedves mosolyával elhitette az ellenkezőjét. Olyan önuralommal tűrt, mint kevesek. Ha megkérdeztem, hogyan érzi magát, a rá jellemző finomsággal elmosolyodott, s azt válaszolta: köszönöm kedves kérdésedet, most már sokkal jobban. Ilyenkor nemigen hittem neki, de azt akartam hinni, hogy hiszek – hiszen nagyon szerettem.
Habár Egerben nőttünk föl mind a ketten, és az édesanyjával, Mikes Márta újságírónővel egy időben ugyanannál a lapnál, a Heves Megyei hírlapnál dolgoztunk, én Ákost nem az egri utcákról ismertem, hanem a tévéből: a kilencenes évek legelején a Most című, fiataloknak szóló műsort vezette, habitusához és képességeihez méltó, igen magas színvonalon. Azt hittem, a fővárosban marad, és ott csinál tévés karriert, de Ákos nem a riporteri pályafutását tartotta szem előtt, hanem a családját. Súlyosan depressziós édesanyjának szüksége volt a fiára, Ákos ezért hazatért Egerbe, és a helyi televízió munkatársa lett. Minden túlzás nélkül állítom, hogy ő volt az egri televízió valaha volt legjobb riportere, kiválóan fölkészült, olvasott és tájékozott szakember.
Aztán jöttek sorra a magánéleti csapások.
Eltemette imádott édesanyját, majd a rajongva szeretett nagymamáját, Csöpikét gondozta és ápolta hosszú éveken át szó szerint az utolsó percig. Jelen volt akkor is, amikor a Budapesten tanárként dolgozó édesapja meghalt: úgy búcsúzott el tőle, hogy órákon át fogta a drága halott kezét és beszélt hozzá, hogy könnyebb legyen az útja odaát – majd két évvel ezelőtt a második apjaként szeretett Puiu bácsit, Friciu Viorelt kellett az utolsó útjára kísérnie.
Az utolsó években hiába kapott oly sok szeretetet a szerelmétől, s hiába szerettük mi, a barátai is, Ákost valamiképpen mindig a magány lengte körbe. Nem tudom megmagyarázni ezt az érzést, hiszen Ákos csak nagyon ritkán panaszkodott. Bíztam benne, egészen mostanáig bíztam és hittem benne, hogy még sokáig köztünk marad.
Most pedig azt akarom elhitetni magammal, hogy ha találkoznánk, szokás szerint megint mosolyogna, s a hogylétét firtató kérdésemre csak annyit mondana: köszönöm, most már sokkal jobban.
Nyugodj békében, drága barátom.
Nagypál Ákost az Egri Városi Televízió saját halottjának tekinti.
Fotó: Kácsor Zsolt
Forrás: Egriszín
Akár 60-70 ezer forinttal is kevesebbet kereshetnek a nők ugyanazért a munkáért, mint a férfiak. Ez derül ki egy friss tanulmányból. Eszerint a nőknek átlagosan 15%-os bérhátrányuk van a férfiakhoz képest, egy szociológus szerint azonban ez akár 50% is lehet. A nők bérezését a szülés is hátráltatja, a bérkülönbség pedig a nagy keresetű foglalkozásoknál érződik a legjobban, például az ügyvédeknél, az orvosoknál és a menedzsereknél.