Keresés: „éhezés” (10 találat)

Megszületett az ítélet! Összesen 33 év fegyházbüntetésre ítélte a bíróság a gyöngyösi szülőket, akik tavaly halálra éheztették 1,5 éves kislányukat. A gyermek csupán három kilós volt, amikor meghalt. A kislány az éhezés miatt hónapokig szenvedett és iszonyú kínok között halt meg. A szülők csak akkor hívták a mentőket, amikor a gyermekük már halott volt.

A halálra éheztetett másfél éves gyöngyösi kislány anyja szerint elfogult a bíróság. A bíró ezt tudomásul vette, de azt mondta, ettől függetlenül ítéletet hoz. Tavaly találták meg a kislányt, már halott volt, mikor mentőt hívtak hozzá szülei. Most az is kiderült, hogy az apja úgy gondolja, nem felelős gyereke haláláért, mert azzal, hogy megkereste a pénzt kislánya ellátásához, mindent biztosított neki.

Hónapokig szenvedett, szó szerint csont és bőr volt az a másfél éves kislány, aki még tavaly májusban halt meg Gyöngyösön. Kiarát a boncolási jegyzőkönyv szerint halálra éheztették a szülei. A gyermek anyja és apja azóta előzetesben van, ma tanúkat hallgattak meg. Az egyik szomszéd azt mondta, hogy bár ő nem kérdezte, az asszony anyagcsere betegséggel magyarázta kislánya soványságát.

Hónapokig szenvedett az a másfél éves gyöngyösi kislány, aki májusban gyakorlatilag éhen halt az otthonában. A szülei egyáltalán nem gondoskodtak róla. Tavaly ősztől nem vitték orvoshoz, nem látta védőnő, és enni sem adtak neki. Az ügyészség most emelt vádat a szülők ellen, akik akár életük végéig is fegyházba kerülhetnek. A gyerek a nővérével, és a szüleivel lakott.

Előzetes letartóztatást indítványoz az ügyészség a Gyöngyösön meghalt kislány szüleinek.

A nyomozásban fokozott felügyeletet gyakorló ügyészség szerint, számítani lehet a szökés-elrejtőzés illetve a tanúk befolyásolására abban az esetben, ha a kényszerintézkedést nem teszik meg. A nyomozók szerint a szakértői vélemények egyértelműen alátámasztják, hogy a kislány halálát nem egy külső betegség, hanem az éheztetés okozta.

Gyanúsítottként hallgatták ki a rendőrök a másfél éves gyermek halálával összefüggésbe hozható gyöngyösi anyát és apát.

Ahogy arról korábban hírt adtunk, 2016. május 12-én egy másfél éves gyermek vesztette életét gyöngyösi otthonában. A Heves Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Osztálya nyomozást indított ismeretlen tettes ellen. Az eljárásban kirendelt elsődleges orvosszakértői vélemény alapján felmerült a szülők büntetőjogi felelőssége, ezért őket 2016. május 19-én reggel a Heves megyei nyomozók előállították a főkapitányságra és gyanúsítottként hallgatták ki.

J. M. 36 éves és K. G. 52 éves gyöngyösi lakosok ellen emberölés bűntett elkövetésének megalapozott gyanúja miatt indult eljárás és őrizetbe vételüket követően a nyomozóhatóság kezdeményezte előzetes letartóztatásuk indítványozását.

Tele volt a hűtője a gyöngyösi családnak, ahol csontsoványan találták meg holtan a másfél éves kislányt. Erről a Bors írt. A heves megyei tisztifőorvos azt mondta: a szülők már a kislány születésekor, a kórházban lemondtak a védőnői ellátásról, és ezt ők jelentették is a gyerekvédelmi hatóságoknak. A szomszédok szerint nem csak a védőnőket, hanem a óvónőket sem engedték be a lakásba, akik azért keresték a családot, mert a nagyobb lányuk nem járt óvodába. A helyi kormányhivatal vizsgálatot indított, hogy kiderüljön: hibázott-e a védőnő és a házi gyerekorvos.

Nem kapta meg a kötelező oltásokat sem a kislány, akit csontsoványan találtak holtan. Másfél éves volt, és mindössze három kiló, más babák ekkora súllyal születnek. Tavaly november óta sem orvos, sem védőnő nem látta, a gyanú szerint a szülei éheztették halálra. A Bors úgy tudja, a kislány nővére korábban szintén nagyon lefogyott, de ő felépült. Most, miután a húga éhen halt, elvették a szülőktől. A rendőrség nyomoz.

Nyíri Iván osztotta meg a közösségi oldalán a lányával és unokájával történteket:

Véget ért az éhségsztrájk! Köszönet a Magyar Kormánynak, köszönet az EU-petíció több mint 11 ezer aláírójának és az aláírások szervezőinek! Hála Franciaország egészséges és korrekt belátásának a polinéziai bíróság azonnali hatállyal Nyíri-Kovács Patríciához rendelte, teljes anyai felügyeletre kisfiát, Lee Noaht.

Engedélyezte továbbá a bíróság az anya és kisfia Tahitire költözését, ahol a gyerek megfelelő katolikus iskolába járhat, az anya pedig egy angol nyelviskola tanára és társvezetőjeként talán most már tud annyi pénzt keresni, hogy önállóan, itthoni segítség nélkül megéljen. Óriási lépés a Nyíri családnak, apró előrehaladás a két magyar állampolgár hazajuttatása útján. A bíróság továbbra is az erőszaktevő férj kezében hagyta a jogot, hogy anya és fia akárcsak szabadságra is hazájukba, Magyarországra jöhessen. Mivel az éhségsztrájk úgy tűnik, eredményt ért el, lehetőség nyílt arra, hogy a 21 napos éhezés okozta súly- és erővesztést orvosok segítéségével visszaállítsuk.

Faunok a templomban

 Mindig meghökkent a Rossztemplom tere. Hogy lecsupaszítva a barokk milyen fenséges, magától érthetődő. A cicoma nélküli tér mellőz minden szakralitást, a díszítő ember helyett az építő embert dicséri. Bár Rostás Bea Piros eljátszadozott kiállításnyitó performanszán a szentély, az oltár, az áldozat, a teremtés megannyi templomi kliséjével, azért most is a faunok győztek. Nagyon helyesen. Piros kiállítása az egri közélet fontos momentuma. Provokatív-konzervatív, szilárdan labilis, vaskosan könnyed.

Ott voltak a művészek, az itt ragadt fiatalok, a politikusok, a barátok, a család, a handlé, a szódás s még az is lehet, hogy a képkereskedő is. Többen voltak, mint a Kaláka nagyszínpadánál. A nyitó performansz, az alkotó teremtéshez vezető, évődésekkel teli utat mutatta be űzve, hajtva a vágy által, de oly érzékien, mintha egy reneszánsz mester képe kelt volna életre. A Rostás Bea, Czövek Zsuzsanna, Daróczi Ilona és BMZ által bemutatott happening után, politikusaink dorombolását követően, olyan színvonalú kiállítás megnyitó beszédet hallhatott az egri publikum, amely már sejteti, hogy nem mindennapi művész készülődik itt.

Jó, hogy van Piros, és nem azért, mert addig alábbhagy a kisváros légkörének fojtogatása, hanem azért, mert a szertelenség idegesítően hat. Az meg pezsgést okoz.

Formabontás és forma építés

Rostás Beáta szobrászata és a hagyomány

2013. június 29. szombat, 20.00 Eger Templom Galéria – Rossztemplom

ANTALL ISTVÁN megnyitó szövege:

   A nagyméretű szobroktól nem lesz nagy szobrász az ember. A jelentős gondolatoktól, az eredeti elképzelésektől, a nyugtalanító ellentmondásoktól, a szellemi izgalom megteremtésétől, a természet eredendő gazdagságának felmutatásától már mocorogni kezd valami.

   A néző, akár akarja, akár nem magával cipeli a szobrot, újjá teremtődik benne, a tárgyiasult eszme nélkülözhetetlenné lesz, és ha nem is gondol rá, akkor is mélyen működni kezd a tudatot formáló megszerzett és kiteljesedő műveltség - a maga természete szerint. 1. Jönnek

   Rostás Beáta, ahogy szakítani tudott korai önmagával, azzal a látványos sikerrel, amit az ábrázolás és a felismerhető hasonlatosság korai terrakotta munkái adtak neki, keresésbe kezdett. S ez a rendszertelenségben testet öltő dinamizmus egy új rendet teremtett benne és körülötte. A tanulás és az elsajátítás könyörtelensége, a stúdiumokhoz nélkülözhetetlen alázat, a fölfedezés lázas izgalma, a kételkedés képessége, valamint az erős ifjú személyiség megmutatkozási vágyát fölváltó szigorú önvizsgálat mutatott neki utat, állított elé lajtorját, ami a mindenség felé vezet. A fokokat magának kereste, magának faragta, maga lépett fel rá, és ha megcsúszott a lába, neki kellett mérlegelnie az egyensúly, a biztonságérzet kitart-e a következő lépésig. Ezenközben az élet úgy hozta, hogy elképzelései, vágyai, elhivatottsága meghaladta a lehetőségeit. Nem talált befogadó magyar egyetemet, nem talált olyan mestert, aki a doktorandusi iskola formalitásán túl ezt az erős hevületű, szándéka és érdeklődése nyomán még többféle irányt és esélyt felmutató alkotói magatartást vállalni merte volna. Véleményem szerint a természete szerint skolasztikus magyar művészeti képzés sem tudja önmaga árnyékát átugrani, s az eredendően szabálytalan természetű tehetségtől maga a rendszer is megriad.

   De Rostás Bea nem hagyta magát, szinte csak azért gyűrte maga alá a világot, hogy az őt kicsiny kora óta (édes testvérével együtt) egyedül és nehéz körülmények között nevelő édesanyjának ne kelljen még egy tányért telemernie esténként az asztalnál. A szegénységet és a kiszolgáltatottságot műveltségével, nyelvtudásával, bravúros kapcsolatteremtő képességével hidalta át. Nemzetközi művésztelepről, nemzetközi művésztelepre vándorolva telehintette Európát, Ázsiát és Afrikát a szobraival. A dolog természetéből fakadóan a nőiességtől legmesszebb eső, és legnagyobb falatba harapott bele! Kőlevest főzött magának mindenütt és föl is falta a gránitokat, a tengeri és a szárazföldi mészköveket, a márvány idolokat, s ha ez nem volt elég neki, akkor egy kis desszertnek még mindig ott volt a terrakotta, vegetáriánus korszakokra pedig abraknak a szalma.

   Rostás Bea nem ismeri a pótcselekvést, nem ismeri az önfelmentő, önigazoló mellébeszélést, nem keresett művészet-közeli segédmunkát, nem választotta a tárgyiasult művek helyett a gesztusokat, az önmagukért való installációkat, a cselekvést helyettesíteni látszó ötleteket, a nagyot robbanó, de könnyen enyésző intellektuális petárdákat. És mégsem lett „izomból szobrász”, mégsem hajszolta magát a művésztelepek zárt periodikus rendszerébe, a havonta újratojt kőtojások kotlósává sem lett.

   Minden munkában egy új feladatot egy új kihívást rejtett el, s nem a vágógéppel, a sarokcsiszolóval, a kalapáccsal, a vésővel mérkőzött, hanem önmagával. A személyiség nemcsak hitelesíti, de egységessé is teszi a legkülönfélébb kihívásokat. Beszélhetnénk itt a szobrászat ősanyjaként újrafogalmazott mama motívumokról. A csillagászati eligazító pontként is használható litván kőről, a billenékenységében is robosztus hinta-figuráról, a vizsgamunkaként két kőből összecsiszolt szobor rejtett szakralitásról. A rajzolatokkal szinte grafikai elemek hordozójává tett fehér márványok végtelennek mutatkozó lehetőségeiről, a szinte minden plasztikát meghatározó álcázott figuralitásról, vagy éppen a középkori utalásokig visszamenő Atatürk portré, az arcvonásokat megidéző és az ábrázolást elkerülő finom gesztusáról.

   És akkor van ereje Rostás Beának visszaülnie egy olyan iskolapadba, amelynek minden deszkáját szögekkel verte át a történelem. A nyelvhódító magány és idegenség, az európai civilizáció és az ősi muzulmán kultúra ütközőzónájaként is fölfogható metropolisz, a politikai harcok útkereszteződései, ahol nem elég kívülállónak lenni ahhoz, hogy ne lásson mindkét fél ellenséget benned.

   Marad az éhezés, a több órás utazás a város egyik végéből a másikba, marad a keserűség és a magány, marad a műhely kimeríthetetlen öröme, ahol a megtisztulás tárgyai túl kell hogy lépjenek a közvetlen napi használat praktikumán, ahol a szabadulás a testi és lelki szennytől az újjászületést hordozza, s ahol ez az újjászületés már a teremtés maga.

  1. Szobrok 12   Rostás Bea nemcsak megtanulta a leckét, de fel is adta nekünk. Megmutatta, hogy a semmiből is lehet csinálni valamit, hogy meg kell tanulni törökül azért, hogy megértsük Európát, hogy vert helyzetekből föl kell, és föl lehet állni, és hogy innen Egerből lehet csak a Héttornyot elfoglalni.

   Ő már helytállt ott, és biztos vagyok benne, hogy - történjék bármi - diplomával, kikezdhetetlen tudással, tehát győztesen tér meg onnan.

Forrás: Egriszín