A bányászat  az 1800-a évek végétől 1989-ig tartott Egercsehiben és környékén, akkor zárták be a bányát. A volt bányászok között erős kötelék él ma is. Az emberpróbáló munkában töltött évek, az erős munkakapcsolatok, az egymásra figyelés a mélyben, a közös felelősség a veszélyes munkában olyan közösséget kovácsoltak, amely most is összetartja őket. Ápolják a barátságokat, a hagyományokat.

A Bányász tér alakult át emlékparkká.  A már tavaly felállított monolit emlékkő körül, most csodaszép park teremtődött, hogy kellemes környezetet adjon az odalátogatóknak. Virágok, padok, lámpák szép pázsit várja az öregeket és fiatalokat. A téren álló templomban új, fából faragott Szent Borbála vigyázza őket. A templomtoronyból az ünnepség végén megszólalt az odatelepített elektronikus toronyzene, a Bányászhimnusz hangjai betöltötték a környéket, és a megjelentek múltlátó tekintettel énekelték vele együtt:  „Isten kezében életünk, Ő megsegít, reméljük…”

Simon Sándor a Baráti Kör elnöke számtalan köszönetet fogadott,  az elnökség és tagság megindultan lapogatta egymás hátát. A bányászok kemény legények, a könny csak a hozzátartozók szeméből csordult ki. A gyermekek és unokák látták, érezték, mit jelent a bányászok összetartozása. Milyen példát adnak a tisztességes emberi helytállásról, egymás megbecsüléséről, a közös múlt hagyományőrzéséről.