Gyász

Imre elment. Ennyit írt egy közös barátunk, s sajnos tudtam, téged jelent, Imi. A nehéz helyzeteket is mindig humorral viselő, mindig mosolygó Boza Imrét, aki az életét a gyermekvédelemnek szentelte, de több mint egy évtizeden át tévésként is megszerethették Egerben.
Gyöngyösön született, de egri volt. Itt végzett 1984-ben fizika-technika szakos tanárként a főiskolán, tanított a Hunyadiban, vezette az ­egri MHSZ-t a nyolcvanas években, majd elkötelezte magát a gyermekvédelem mellett. 1997-ig, a Gyermek- és ­Ifjúságvédő Intézetben dolgozott, majd 2003-ban az Igazságügyi Hivatal vezetője, párt­fogó lett. 2011-től az ­egri gyermekvédelmi központ igazgatóhelyettese, majd az egri gyermekotthon vezetője volt egészen 2016-ig, amikor a betegsége már nem engedte, hogy tovább dolgozzon.
Imrét sokan az egri városi televízió képernyőjéről ismerték, szerették. Tizenhárom éven át bizonyította, derűje, optimizmusa, embersége képernyősként is alkalmassá teszi arra, hogy másoknak segítsen. Mert ő mindig segített. Elég volt felhívni, s ha nem is tudott hozzájárulni egy-egy probléma megoldásához, a humora mindig kisegítette. Tudtuk, hogy beteg, még ha derűsnek mutatta is magát, sejtettük, nagy a baj. November elsején aludt el örökre.

G. R.