Ünnepélyes keretek között helyezték el Bartakovics Béla portréját ma délelőtt, az egykori egri érsek nevét viselő közösségi házban. Az ünnepségen Dr. Gábor László a Magyar Katolikus Rádió Alapítvány igazgatója emlékezett a névadóra.

Az Agria Barokk Kamaraegyüttes műsorát követően leleplezték Bartakovics Béla egri érsek, a Szent István-rend nagykeresztese, belső titkos tanácsos, Heves- és Külső-Szolnok megyék örökös főispánja 19. századi portréját, mely mostantól a Bartakovics Béla Közösségi Ház első emeleti folyosóján látható. Az ismeretlen alkotó munkáját, melyen a hatvan év körüli érsek látható, hagyatékból vásárolták meg.
Dr. Gábor László a Magyar Katolikus Rádió Alapítvány igazgatója köszöntőjében összefoglalta az 1851-ben beiktatott érsek, város életében betöltött szerepét. Az első polgári érsek, akinek nagyon jelentős a múzeumi, irodalmi, pedagógiai munkássága, visszaállította a város és az érsekség kapcsolatát.
Somodyné Jámbor Ildikó a Bartakovics Béla Kulturális Egyesület elnöke a névadóra emlékezve elmondta, hogy a nagy múltú, a város és a megye kulturális életében nagy szerepet betöltő közművelődési intézmény 2005-ben vette fel az érsek nevét. Bartakovics élete és személyisége példa értékű a kulturális élet területén.

Bartakovics Béla

Egri érsek, a Szent István-rend nagykeresztese, belső titkos tanácsos, Heves- és Külső-Szolnok megyék örökös főispánja.
Felsőelefánton születet 1792. április 10-én. Gimnáziumi tanulmányai végeztével, 1806–1807 között mint növendékpap tanult a pozsonyi Emericanumban. 1808–1809-ben filozófiát hallgatott Nagyszombatban, 1810–től 1813-ig pedig teológus a bécsi Pazmaneumban. Az 1815. húsvéti ünnepek alatt pappá szentelték, ezt követőenSellyén és Muzslán káplánkodott. 1816 novemberében a nagyszombati érseki helynökséghez itatóvá nevezték ki. 1820. május 16-ától Rudnay hercegprimás udvari káplánja, szentszéki jegyző, titoknok és oldalkanonok, egészen a prímás haláláig. 1836. augusztus 27-én szentelték esztergomi kanonokká, 1841. szeptember 13-án pedig nagyszombati érseki főhelyettessé nevezték ki, mely minőségben 1844. szeptember 22-éig működött. Ezután rozsnyói megyéspüspökké nevezték ki. 1845. június 4-én foglalta el hivatalát. 1845-ben kijavítatta a püspöki hivatal tűz által szerzett sérüléseit. Jelen volt az 1847–1848. országgyűlésen.
1850. április 2-ától egri érsek, ugyanazon év november 27-étől belső titkos tanácsos. Kinevezése után is támogatta a rozsnyói Szent Vince nővérek kolostorát. A Magyar Tudományos Akadémia 1853. március 13-án választotta meg igazgató tagjának. 1873. május 30-án Egerben halt meg. Alsóelefánton temették el, ahol külön kriptát építettek neki.

Forrás: Egriszín