„Méz Napja Szent Ambrus tiszteletére” címmel rendezett szakmai és családi napot az Egri Kulturális és Művészeti Központ ma, a Forrás Gyermek és Ifjúsági Házban.

A rendezvény szentmisével és mézszenteléssel kezdődött a Bazilikában.

A délután 15 óráig tartó családi programok között szerepel „mézes játszóház” , méz alapú termékek (méz, mézbor, mézes tea, mézeskalács) kóstolója és vására. A rendezvény együttműködő partnere az Egri Méhész Műhely Egyesület, melynek szakmai programjai sorában méhészeti előadások, termékbemutatók, méhészeti eszközök kiállítása és vására, szaktanácsadás várja az érdeklődőket.

A méz az egészséges táplálkozás egyik elengedhetetlen alkotóeleme, 190 tápanyagot tartalmaz: többek között 19 aminosavat, 33 ásványi anyagot, 11 vitamint, enzimeket, szőlő- és gyümölcscukrot. Manapság ismét kezdi visszafoglalni helyét a táplálkozásban.
Az ember már az ókor előtt is ismerte és fogyasztotta a mézet. Ezt bizonyítja egy 16 000 éves spanyolországi sziklarajz, amely egy lépes mézet gyűjtögető embert ábrázol. Az Ószövetség is ír a méhek tartásáról, és a méz szüreteléséről.
Magyarország területén már a honfoglalás előtti időszakban is foglalkoztak méhészettel az itt élő népcsoportok. A bevonuló magyarok eltanulták és folytatták ezt a mesterséget. Ennek első írásos emléke 1370-ből származik, amelyben királyi méhészetet említenek. A méhektől nem csak mézet, hanem a világításhoz szükséges viaszt is kapott az ember. A mézből mézeskalácsot, mézbort, mézsört készítettek, illetve süteményeket, bort is ízesítenek vele. Az ipari cukorgyártás beindulása előtt ez volt az egyetlen édesítőszer.
A 17. században az új világítóanyagok (olaj, paraffin) és az egyre nagyobb méreteket öltő cukorfinomítás miatt háttérbe szorult a méhészet.
Szent Ambrus – méhészek védőszentje
Szent Ambrus (340-397) milánói püspök, latin nyelvű egyházi író, költő. Még nem volt megkeresztelte, amikor püspökké szentelték. Kiváló egyházi szónok vált belőle, aki a felebaráti szeretetet hirdette, beszédeit tömegek hallgatták, szónoklatainak hatása alatt tért meg, keresztelkedett meg és kezdett új életet Szent Ágoston. Himnuszaiban a mélységes hit egyszerű kifejezési módban jelenik meg, költészete új műfajt teremtő és messzire ható volt.
A legenda szerint – amely nyomán később a méhészek védőszentjévé lett – Ambrust még csecsemőkorában egy méhraj zúgta körül, amint a ház udvarán pihent. A méhek rátelepedtek a bölcsőjére, s teljesen ellepték a gyermeket, még a szájába is bemásztak, mintha csak szőlőfürt lett volna, amelyből a méhek nektárt szívnak. Anyja rémülten kiáltott föl: Ha ez a gyermek életben marad, nagy ember lesz belőle! De a kicsi Ambrust egyetlen méhecske sem szúrta meg és semmi baja sem esett. Édesanyja jóslata pedig bevált: a gyermekből valóban nagy ember, püspök, és remek szónok lett, ezért is nevezték őt mézajkú prédikátornak.