Tud cipőt kötni és elkészíti magának a kakaót – ezek alapján a felülbírálati bizottság úgy döntött: önálló életre képes. Egy kétségbeesett dunaharaszti anya beszélt stábunknak arról, hogy a legfrissebb felülvizsgálaton megvonták tőlük a gondozási díjat. Több család is hasonló helyzetbe került, ezért már nem jár nekik a havi 90 ezer forint. A minisztérium szerint a vizsgálatok megfelelőek.
Tavasztól folytatódhat az idén indult állami rezsicsökkentés. Márciustól újabb 20 közigazgatási eljárás díját szüntetné meg a kormány: ingyen lehetne például anyakönyvi kivonathoz, vagy egyes építési engedélyekhez jutni. Az állami rezsicsökkentés így, két év alatt várhatóan több mint 14 milliárd forintot hagy a családoknál és a vállalkozásoknál.
Az Egri Kulturális és Művészeti Központ 2013 őszétől folyamatos tehetségkutató és tehetségsegítő tevékenységének köszönhetően a Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége hálózatában Tehetségpontként regisztrált. Az azóta eltelt tudatos, és szakmailag megalapozott tehetségsegítő munkája eredményeként az idén benyújtott minősítő eljárásban a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács Térségi Hatókörű, Akkreditált Kiváló Tehetségpontja címet kapta. Ezt a munkát a Vitkovics Alkotóház és Művésztelep tehetségpályázatokon elnyert munkája, az ott folyó folyamatos művészeti munka, a Forrás Gyermek és Ifjúsági Ház kézműves és művészeti műhelyiben lévő alkotótevékenység, a különböző vers és prózamondó-, ének-zenei-, rajz-, báb-, zománcművészeti és összművészeti versenyek megrendezései és azok eredményeinek bemutatásával nyerte el. Az intézmény számára fontos, hogy a közművelődés módszereivel és eszközeivel segítse a tehetséges fiatalokat céljaik elérésében. /Kovács Katalin igazgató/
Örültek az Eger környéki polgármesterek, amikor elkezdték kiépíteni a térfigyelő-kamerarendszert. Annak már kevésbé, amikor több tízezres havi számlákat kaptak.
Tucatnyi községben helyeztek el modern készülékeket egy pályázatnak köszönhetően az Eger Vidék Kincsei Egyesület LEADER Helyi Akciócsoport koordinálásával. A polgármesterek örültek a lehetőségnek, hiszen a cél az, hogy biztonságosabbá váljanak a települések. Az öröm azonban nem tartott sokáig, megérkeztek a számlák, s kiderült, kameránként több tízezer forintot kell fizetniük havonta. Azonban nem mindenkinek. Pontosabban senkinek. De lehet, hogy valakinek mégis. Illetve mégse…
– Lehet, hogy karácsonyi ajándéknak szánták – mondta elöljáróban keserű humorral Bóta Géza, Noszvaj polgármestere, kezében a kikapcsolási értesítővel. A dokumentum szerint az önkormányzat a korábbi felszólítások ellenére sem egyenlítette ki a levélben részletezett tételeket, amely kameránként (négyet helyeztek üzembe a faluban) havi 10 ezer forintos összegről szól. Ha december 25-ig nem fizetnek, kikapcsolják a masinákat. – A teljesítményt 0,828 kilowattban határozták meg, ami 34 közvilágítási lámpának felel meg – folytatja a településvezető.
– A kamera gyári teljesítménye a gépkönyv szerint 5 Watt, azaz körülbelül 300 forintnyi rendszerhasználati díj lenne a reális. A legbosszantóbb az ügyben az, hogy nem tudok kivel beszélni, a megadott zöld számon az ügyintéző nem tudott segíteni, s még nem értem el egy olyan embert, aki döntési pozícióban lenne. Levelet is írtam, amire azt a választ kaptam, hogy a szolgáltató saját szakembereivel megvizsgálta az ügyet, s alaptalan a reklamációm, elutasították a kérelmünket.
Bóta Géza hozzátette: nincsenek egyedül a problémával. Néhány telefon után kiderült: valóban sok kollégáját foglalkoztatja a téma. Lovasi Ferencet, Nagytálya polgármesterét is felháborította az, amit a számlán látott. A faluban három kamerát szereltek fel, s egyenként havi 31 ezer forintot kellene fizetnie az önkormányzatnak mindezért az áramszolgáltatónak.
– A hivatalban van 5-6 iroda, villany, számítógépek, s a havi villanyszámlánk 13 ezer forint, tehát azt hiszem nem túlzás azt állítani, irreális a számlán szereplő összeg, ezért nem is fizettük be – mondta, hozzátéve: ő is hasonló akadályba ütközött, mint Noszvaj első embere, nem tudott döntéshozó emberrel beszélni az ügyben.
Van azonban pozitív példa is, ami jelzi: létezik megoldás, csak hiba kerülhetett a rendszerbe. Havasi László, Maklár polgármestere arról tájékoztatott, nekik először 40 ezer forintos havi számlák érkeztek egy-egy kamera után, majd reklamációja után ezeket sztornózták, s most 3-4 ezer forint körüli összeget fizetnek. Ugyanez történt Egerszalókon is: ott először 120 ezer forintról jött a számla. Felülvizsgálatot kértek, s a napokban 800 ezer forintot kaptak vissza. Azóta kameránként havonta 3 ezer forintot fizetnek, ami Tőgyi Gábor polgármester szerint elfogadható.
A szolgáltató nem vizsgálja, miért mutat annyit a mérőóra
Dr. Boros Norbert, az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Nyrt. kommunikációs igazgatója kérdésünkre úgy felelt: először is meg kell vizsgálni van-e más fogyasztási pont a kamerán kívül az adott fogyasztóhelyen.
– Két tökéletesen egyforma berendezés fogyasztása elvileg nem térhet el egymástól, azonban mi nem azt nézzük, miből adódik a fogyasztás. Erre a kiépítő, üzemeltető adhatja meg a választ. Hatósági árakról beszélünk, egy kilowattóra energia, rendszerhasználat az országban mindenütt ugyanannyiba kerül, a társaság pedig az alapján számláz, amit a mérőóra mutat, s nem vizsgálja, e mögött mi van.
Egerszóláton már korábban bemérették a fogyasztást
Egerszóláton e történetre szinte lefutott ügyként tekintenek. Verebélyi György polgármester még az év elején körüljárta, tehát jól ismeri a témát, s így a megoldást is. Mint mondja, mérő nélküli fogyasztási helyekről van szó, tehát a szolgáltató számított fogyasztás alapján számláz. A településen először 30 ezer forintos csekket kaptak, majd mind a három kameránál „bemérették” a fogyasztást. Az erről készült dokumentációt, mérési bizonylatot, ellenőrző mérést eljuttatták a szolgáltatónak s most 700 forint körüli összeget fizetnek. A településvezető szerint ez nemcsak vállalható, de teljesen reális is.
Forrás: HEOL
A fővárosban két egri vonatkozású esemény is magával ragadta az irodalomkedvelő közönség figyelmét a minap. Egy napon, mindössze néhány száz méterre egymástól történt, hogy Doros Judit, a Népszabadság tudósítója átvehette az újságírószakma egyik legjelentősebb elismerését, a Paul Lendvai díjat, míg az Írók Boltjában népes és rangos publikum előtt, Kácsor Zsolt egri író, újságíró tartotta legújabb kötetének, a Rettenetes Vlagyimirnak könyvbemutatóját.
Doros Judit cikke 62 pályamű közül nyerte a pénzjutalommal járó Paul Lendvai díjat. Írásában a borsodi Tard jelenkori viszonyait mutatja be, amely azért is érdekes, mert immár alapműnek tekintett szociográfiai tanulmányt készített anno Szabó Zoltán 1936-ban, A tardi helyzet címmel, így az összehasonlítás a mai viszonyokkal igen érzékletesen bemutatható. Szabó Zoltán volt, aki Cifra nyomorúság című művében így ír Egerről: ” A jövőtlen kisváros kicsiny lehetőségeit már eredendően megszabja Eger fekvése. Az, hogy ez a város oda épült, ahol van, hegyek alá, inkább világi és egyházi hatalom várának, mint gazdasági központnak. Helyzeténél fogva olyan város, mely kapu ugyan, de leginkább olyan kapu, melyet pedig mindig bezártak, hol a nemzet ellenségei ellen, hol az »új idők új dalai« ellen. Ez a kapu mindig inkább visszavert, mint átengedett és sohasem volt az a célja, hogy kereskedőket, vagy árut bocsásson be, vagy küldjön ki. Eger mindig inkább vár volt, mint város és a vár itt sohasem élt szoros egymásrautaltságban a várossal, mint például a német kisvárosokban.”
Kácsor Zsolt harmadik kötete (korábbi művei: Barbarus, István király blogja), a Rettenetes Vlagyimir az ötvenes évek világába kalauzolja az olvasót, megfestve a zsarnokság kiszolgálóinak, működtetőinek lélekrajzát. A könyv az ötvenes évekről beszél, de a mának szól. A Kalligram kiadó gondozásában megjelenő mű szereplői a Pál utcai fiúk hőseinek neveit viselik, mintha a „felnőtt” vörösingesek regényét olvasná az olvasó. A valóság persze csupán annyi, hogy az emberi jellem ábrázolásának ezen módja, amely zárt hím közösségek viselkedésén keresztül mutat be konfliktusokat, remek lehetőség a zsarnokság anatómiájának boncolgatására.
A könyvbemutatón elhangzott általános jellemzés a Rettenetes Vlagyimirral kapcsolatban az volt, hogy letehetetlen.
„– Megjött a Boka, itt van a Boka! – hallatszott mindenfelől az örömittas hang.
A két Pásztor kísérte, akik megpróbálták arrébb taszigálni a tömeget, de Boka leintette a testőreit. Fáradtan ugyan, de mosolyogva fogott kezet az őt ünneplőkkel. Borostás volt, s a szeme alatt mély, sárgás árkok húzódtak.
Azért jött, hogy a székházat ért ostrom nyomait megnézze, de amikor a fákon lógó holttesteket meglátta, feléjük fordult a figyelme. Megállt előttük, mire egy férfi leemelte a halottak arcáról a zsebkendőket.
Boka tekintete elfelhősödött. Hosszan nézte a két hullát, végül azt mondta:
– Ismertem őket! Hazaárulók…
E szavakra a tömeg zajosan ünnepelte a forradalom vezérét.
Boka továbbindult a székház bejárata felé, miközben az idősebb Pásztor előtte haladt, hogy utat törjön neki, a fiatalabbik pedig a hátát védte, s kíméletlenül félrelökdöste a mámoros híveket.
Szebenics és Wendauer magára maradt.”
Forrás: Egriszín
